Áldott húsvéti ünnepet mindenki számára! A vallási felekezetek húsvéti köszöntői

Benedek Elek versével szeretnénk Istentől megáldott húsvéti ünnepeket kívánni Önnek és kedves családjának!

Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.

Schönberger Jenő püspök üzenete 2019 húsvétján

„Addig még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból!” - Krisztusban szeretett ünneplő Testvérek!

Az apostolok azelőtt is elég sokszor nem értették, hogy Jézus mit is akar mondani. Sokszor nem fogták fel egy-egy csoda igazi tartalmát és jelentőségét. De azt érezték, és meg is vallották, hogy ő a Messiás, az Isten Szentje, akinek tettei az Istentől valók, s akinek örök életet adó igéi vannak. Éppen ezért, mert Jézust valóban Messiásnak tartották, nem tudták összeegyeztetni a szenvedését és halálát a Messiásról vallott elgondolásukkal. Úgy gondolták, a Messiás nem halhat meg. Ha meghalna, akkor ez azt bizonyítaná, hogy nem ő a Messiás. Jézus feltámadásának ténye ezt a téves elképzelést kellett, hogy kijavítsa az apostolokban. Milyen nehéz lehetett megérteniük, hogy Jézusnak el kellett szenvednie a halált ahhoz, hogy éppen feltámadásával bizonyulhasson Messiásnak, aki a halált is legyőzve, örökké él.

Szegény apostolok, milyen értetlenül állhattak az elhengerített kő, az üres sír, a halotti leplek ténye előtt, de még a Feltámadott igazolásait is csak nehezen és kételkedve fogadták, és jó sokáig nem is tudtak mit kezdeni vele. Bizony, ötven napot kellett várniuk, hogy megértsék, mi miért történt. Meg kellett várniuk a Szentlélek eljövetelét, hogy eszükbe juttasson mindent, amit Jézus mondott az Atya szeretetéről, az újjászületés lehetőségéről, a bűnök bocsánatáról, egyszóval a megváltásról.

Kedves Testvérek! Mekkora nagy ajándék és kegyelem, hogy mi már Pünkösd fényében, a Szentlélek megvilágosító kegyelmével eltelve ünnepelhettük megváltásunk misztériumát, Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását. A Szent Három Nap liturgiáin felidéztük az eseményeket. Együttérzés és fájdalom is volt bennünk, minden bizonnyal. Jézus szenvedéstörténete meghatott, megrendített, gondolom mindenkit. De ezekből felénk már az Atya végtelen szeretete áradt, aki egyszülött Fiát adta értünk, és Jézus végtelen szeretete, aki életét adta barátaiért.  Értünk halt meg. Eltemették, de harmadnapra feltámadt, hogy örök életet adjon azoknak, akik hisznek benne, és bevezethesse őket is Isten dicsőségébe. Az allelujás húsvéti örömünknek ez az alapja.

Kedves Testvérek! Az apostolok lassan megértették, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból, és azt is, hogy nekik hirdetniük és tanúsítaniuk kell, hogy „ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt”. Azóta majdnem 2000 év telt el. És mi, vajon megértettük, mit jelent számunkra Krisztus feltámadása?

Idézzük fel Szent Pál apostol szavait a mai Szentleckéből: „Testvéreim! Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. … Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.” Életünk Krisztussal az Istenben VAN, már most! Igaz, még rejtetten, de majd nyilvánvaló lesz. Valljuk be őszintén, ugye, mindannyian vágyunk a dicséretre, kitüntetésre, dicsőségre. A feltámadt Krisztus ezt az ősi vágyunkat teljesíti, amikor saját dicsőségében részesít bennünket. Ez a valódi dicsőség belülről fakad, ahol Isten lakik bennünk, és beragyogja fényével egész lényünket. Thomas Merton írja, hogy ha látnánk, Isten dicsősége mennyire nem hasonlatos ahhoz, amit mi dicsőségnek nevezünk, belehalnánk az iránta érzett szeretetbe. Krisztus feltámadása számunkra azt jelenti, hogy a legbensőbb életegységbe kerültünk a megdicsőült Úrral. De, hogy Krisztus feltámadása ne csupán elvont hitigazság maradjon számunkra, ami nem érinti mindennapjainkat, hanem eleven valóság legyen, most kérlek Testvérek, lélekben mondjátok el velem együtt ezt a kis imát: „Uram Jézus, szükségem van rád. Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Kinyitom életem kapuját és befogadlak téged, mint Uramat és Megváltómat. Te irányítsd életemet. Tégy olyanná, amilyenné te akarod, hogy legyek. Ámen.”

Ha ezt most őszintén kérted, Ő betért hozzád és veled marad. Megújítja életedet, eltölt békéjével és örömével, és azzal a hittel, hogy dicsősége is osztályrészed lesz. Egyházmegyénk Kegyelem Évében kérhetnék-e nagyobb dolgot minden kedves Hívem számára, mint a Feltámadt Krisztus mindenkit betölteni és megújítani akaró kegyelmét.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok paptestvéreimnek, szerzeteseinknek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek örömteli, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket.

Szatmárnémeti, 2019 Húsvétján                                      

 +Jenő püspök

Király Lajos esperes húsvéti üzenete

„Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.” (Mt 28,6)

Napjainkban sokan hallunk a változás lehetőségéről. Amikor a világ legnagyobb csodája bekövetkezett, a közvetlen szemtanúk a katonák voltak, akik félholtan a városba siettek és a főpapoknak jelentették, hogy mi történt. Döbbenetes, hogy a feltámadás cáfolhatatlan bizonyítékának szemtanúi a pénz hatására megváltoztatják vallomásukat. A húsvéti csoda sokakat megváltoztat. Füst Milán szerint a „sok nehéz dolog közül a világon – ha nem is lehetetlen – mégiscsak megváltozni a legnehezebb”. A húsvéti történés a változásokról szól: a halottból élő, a hitetlenekből hívők, a félelmet fölváltja az öröm, a gyászos ballagásból örömteli futás lesz, a Jézus testét befogadó sír pedig üressé. Húsvét a nincs és a van változásának és ellenpontjainak összességét sorakoztatja tehát fel.

1. A félelemből az örömbe. A katonák után Jézus tanítványi köréből néhány asszony szerez tudomást a csodáról, a változásról. Máté azt írja, hogy „félelemmel és nagy örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt, és futottak, hogy megvigyék a hírt” a többi tanítványoknak (8. v.). Változás következik be az ő életükben is, amely az üres sír látványának és az angyali szónak köszönhető. A gyermekek életében az első konkrét félelmek a negyedik – hatodik hónapban jelennek meg, és elsősorban a szokatlantól félnek: ha cumisüveg helyett tekergő játékkígyót vagy egy még addig nem látott eszközt nyújtunk át nekik, valószínűleg megijednek. Mindez a szokatlantól való félelem következménye. Az asszonyok igen szokatlan élethelyzettel találkoznak, amikor az üres sírt, az angyalok jelenését látják, és hallják a szót: „nincs itt”. Félelmük azonban lassan-lassan örömre fordul. A húsvét üzenete az örvendezésre hívás: Jézus győzedelmeskedett a halál felett.
2. A felejtés helyett emlékezés. A sírhoz érő asszonyokat emlékeztetik az angyalok Jézus szavaira: ő már korábban is beszélt arról, hogy fel fog támadni. Jeruzsálembe vonulásakor is a templom lerombolásáról, és harmadnapi felépítéséről szólt. Nem emlékeztek, elfelejtettétek? A szorongó és félelemmel teli emberre nem csak az jellemző, hogy képtelen mozdulatait kellőképpen kontrolálni, de az is, hogy elfelejt bizonyos dolgokat. A vizsgák előtti izgalomkor érezhetjük, hogy elfelejtjük a tananyagot, mintha „tudattalanná” válnánk. Sokak szerint a világot azért jó rettegésben és félelemben tartani az állandó negatív információk közlésével, hogy az embert gátolja az emlékezésben, képtelen legyen alkotni és ésszerűen gondolkodni. Jézus elmondja tanítványainak, hogy mennybemenetele után elküldi Szentlelkét, aki többek között „eszükbe juttatja” mindazt, amire őket tanította (János 14,26). Krisztus változtatni akar azáltal is, hogy szüntelenül emlékeztet bennünket szavaira. A keresztyén ember életében fokozódnak a gondok, ha elfelejti mindazt, ami érte történt, ha kihullanak életéből Isten szavai és tanácsai. Húsvét tehát az emlékeztetés ünnepe is: a rohanó világban Isten emlékeztet bennünket Krisztusban adott szeretetére, a sírt és elmúlást látó embereket emlékezteti az örökkévalóságra, arra, hogy Isten nem a bánatra, hanem az örvendezésre teremtett minket.
3. A nagypénteki élethelyzetből a feltámadás örömébe. Ady Endre a Debreceni Hírlapban (1899) írta, hogy “Nagypéntek után Húsvét jön”. Itt elsősorban nem kronológiai történésre gondolt, hanem a lelkigondozói dimenzióra, arra, hogy a szenvedés és próbák után az öröm érkezik. Mi is elmondhatjuk az angyali üzenetet másoknak: aki feltámadt, változást hozhat a te életedben. Nem az a feladatunk, hogy hitet adjunk, hanem, hogy megmutassuk és bemutassuk a feltámadott Krisztust saját életünkben, elmondjuk azt, hogy a nagypénteki élethelyzetekből van út és lehetőség a húsvéti örömbe menni.

            Húsvét tehát a változások ünnepe: (1) a félelemből az örömbe, (2) a felejtésből az emlékezésbe, (3) a nagypénteki élethelyzetekből a feltámadás örömének ünnepébe. Erre tanít Krisztus, és azt kéri, hogy erre oktassuk mi is mindazokat, akiket reánk bízott.  Áldott, békés és boldog húsvéti ünnepeket kívánok önnek és szeretteinek. Békesség Istentől!

Szatmárnémeti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség részéről Illyés Sándor evangelikus lelkész húsvéti üzenete

Húsvét lényegét két gondolatba próbálom összefoglalni: Az első: Jézus meghalt. A második: Jézus harmad nap feltámadt a halálból és él.

Jézus meghalt: Miért? Azért mert mindannyian bűnösök vagyunk, így jövünk világra, és  bűnös természetünket mi nem tudjuk levetkőzni. A bűn következménye pedig a halál: úgy a testi, mint a lelki halál egyaránt. Ebből az állapotból mi nem tudunk saját erőnkből megszabadulni. Ahogy bőrünk színét sem tudjuk megváltoztatni, úgy bűnös természetünktől sem tudunk megválni. Ha ebben az állapotban maradunk a pokolra kerülünk – halál után örökké fogunk gyötrődni, Isten nélkül fogunk kínlódni ÖRÖKKÉ. Isten ezt nem akarja! Egyetlen megoldás létezett: Isten megadta a mentőövet nekünk, akik fuldokolunk: az Ő Fiát, Jézust elküldte közént. A bűntelen feláldozta magát értünk bűnösökért. Isten így válaszolt bűneinkre: elküldte Fiát – Jézust, aki egyszer s mindenkor halálával, mint egy mágnes magához vonzotta mindazok bűneit, akik hisznek benne. Ő Isten Báránya, aki elveszi a világ és a Te bűnödet is, Ha hiszel benne. Rá szállt Isten haragja, Isten ítélete, ő elhordozta mindezt értünk.

A második fontos üzenete húsvétnak: Jézus feltámadt – ez a bizonyítéka annak, hogy Isten tényleg megadja nekünk a lehetőséget, hogy ne a pokolra, hanem a mennyországba jussunk, ahol vele élhetünk Örökké tiszta, igaz, boldog életet.   Ez azt is jelenti, hogy ahogyan Jézus feltámadt, Én is felfogok az Életre támadni és vele fogok lenni – akkor kezdődik csak igazán az ÉLET.

Mi a válaszom húsvétre? 3 válaszlehetőséget írtam össze:

Első kategóriába azok tartoznak, akiknek nagypéntekig tartó hitük van. Elhiszik, hogy volt egy Jézus nevezetű rabbi, aki szépen élt, csodákat tett, szépeket mondott, de hát ő is mint mindenki más meghalt. Pont. Tovább nem lépnek, nem hiszik az egész húsvéti történetet – legenda, mese, nem fogadják el mint tényt, hogy meghalt és feltámadott. Akik ebbe a kategóriába tartoznak, azoknak mondom, hogy nemcsak a Biblia beszél Jézus haláláról és feltámadásáról, hanem a Jézus korabeli történészek is mint tény megírták amit a Szentírás is elmond. Pl. Plinius, Josephus Flavius,stb

Második kategóriába azok tartoznak, akik elfogadják a tényeket: igen, így volt élt, meghalt, feltámadott és belépnek az ünnepbe. Belépnek az ünnepbe, gyakorolják a szokásokat, locsolkodást, tojásfestést, nyuszikázást, sonkázást, evés-ivást, elmondják az apostoli hitvallást a templomba, mert elmennek, hisz így szokás, de Jézus feltámadásához valóban SEMMI KÖZÜK NINCS. Hidegen hagyja őket a feltámadott Jézus!

A harmadik kategóriába azok tartoznak, akik elhiszik, elfogadják a történéseket, úgy ahogy a Biblia elmondja és közük van húsvéthoz. Életre kelnek, és egyre beljebb kerülnek az Örök életbe már itt a földön. Ezt nem igazán lehet elmagyarázni, ezt meg kell tapasztalni. 2019 húsvétja nem Jézus, hanem a te húsvétod. Ő már feltámadott, neked kell föltámadni a halálból az ÉLETRE. Gyere ki az Életre ezt kéri Jézus tőled. Bárcsak te is megtapasztalnád a feltámadást ezen a húsvéton.

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök húsvéti pásztorlevele

A szeretetteljes élet győzelme: húsvét. Kedves híveim, keresztény testvéreim!

Az Istenben bízó ember szívét és lelkét húsvét ünnepén csak öröm és igazi életkedv töltheti be. A mi tájainkon a tél hideg évszaka után vajúdva megújul a természet, és évről évre hirdeti, hogy minden élni akar. Húsvét ünnepének a nagy üzenete is ez: az élet győzelme az elmúlás felett.

Az egész evangélium erről a nagy örömről tudósít. Jézus így búcsúzik tanítványaitól: „nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kevés idő és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek és ti is élni fogtok.”(Jn 14,18–19)

Jézus élete, tanítása és példája arról a nagy örömről tesz bizonyságot, hogy az élet Isten mellett örök. Jézus felismerte és tanította, hogy Isten a mi szerető Atyánk, és mi az Ő gyermekei vagyunk. Ennek az atya és gyermeke közötti kapcsolatnak az alapja a szeretet. Felmutatta és példát állított, hogyan kell lélek szerint éljünk és gondolkozzunk. Megmutatta a lehetőséget, hogyan lehet minden bezártsággal és külső erőszakkal felvennünk a harcot. Megtanított arra, hogyan éljünk egymás mellett, mint Isten gyermeke. Példát mutatott, hogyan lehetünk Isten szeretetében szabad emberek. Jézus a szeretetben szolgáló életet mutatta fel, nem erőszakkal, nem hatalmi vágyból.

Tanításai és cselekedetei végig a szeretetteljes életre mutattak. Az evangéliumban megörökített élethelyzetek és példázatai arról szólnak, hogy az élet az egyetlen jónak, Istennek lehet eszköze és hordozója. Isten az embert méltónak tartotta, hogy a benne lakozó lélek által ezt az életet hordozza. Jézus arra tanít, hogy az élet igazán akkor lesz értékes, ha megvalósul benne egy felsőbbrendű feladat, hogy az Istentől kapott szellemi tehetségek kiművelésével a mulandóság fölé emelkedjünk. Élete és tanítása számunkra ezért „út, élet és igazság” (Jn 14,6) Egész élete figyelmeztetés és példa számunkra, hogy megértsük azt az örök igazságot, hogy lélek által lehetünk mi igazán emberek. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt 16,26.)

A bennünk élő lélek teremti meg az Istennel, az örökkévalósággal a kapcsolatot, és hozza létre az egységet Isten és ember között, Atya és gyermeke között. Ennek a kapcsolatnak a tartalma a szolgáló szeretet. Jézus ezt felismerve így szólott hozzánk és tanított bennünket: „azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem én pedig tibennetek.”(Jn 14,20) Jézus tanítványának lenni annyit jelent, mint megteremteni azt a közösséget, ahol az ember Isten gyermekének és munkatársának tudja magát. Húsvét reggelén ezért mi is a tanítványokkal együtt hitet teszünk arról, hogy: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. (Jn 6,68)

A születés és a halál között „beszorított” emberi élet lehetőség, hogy ezt a Jézusi igazságot felismerjük. Minden erőnkkel és tudásunkkal tudjuk kialakítani az Istennel és embertársainkkal az evangéliumban megmutatott életközösséget. A szüntelen változás és mulandóság törvényszerűségei sokban meghatározzák életünk, de Jézus megmutatta, hogyan és miképpen tudunk részesei lenni az Isten által számunkra adott örökkévalóságnak. A szellemi és lelki kincseinkkel az örökkévaló szeretetnek tudunk a hordozói és cselekvői lenni. Minden mulandóság között örökkévaló értékeket tudunk felmutatni és igazolni, hogy lélektől formáltattunk emberré, Isten gyermekévé. Az örökkévalóság nem a halál után kezdődik, hanem ott és akkor, amikor felismertük, hogy az isteni szeretetnek a megvalósítói, cselekvői tudunk lenni.

Húsvét ezt a győzelmet hirdeti. Jézus ezt a nagy isteni igazságot hozta közel hozzánk. Életében és kínszenvedésében ez adott erőt számára. Húsvét igazolja, hogy nem a nagypénteki gyász, a feketeség uralta el a világot! Nem az emberi nagyot akarás és mindenen uralkodó vágy diadalmaskodott! Nem a tagadás és az árulkodás lett a győztes! Nem az elválás, a sír tátongó üressége maradt a tanítványokkal! Nem a sötétség, hanem az élet fénye és ragyogása győzedelmeskedett.

Húsvét reggelén az újra egymásra találás boldog tapasztalata uralta el a tanítványok lelkét. A hajnali órák világosságában hallották meg az üzenetet, és megtapasztalhatták a közöttük járó és élő Jézust. A hét első napján a sírhoz siető, kétségbeesett asszony ajkán hangzott el a felismerés, hogy: „Láttam az Urat!” (Jn 20,18) Az élet győzelemének öröme hangzott el ajkáról, amikor őt nevén szólította. Boldogan sietett vissza a többiekhez és tett élőszóval bizonyságot: „Láttam az Urat!” A tragédiát átélt tanítványok, az árulás gyávasága miatt kesergők is meghallották az őket köszöntő Mester szavait: „Békesség néktek!”

Évezredek távolából bátorít ma is bennünket az első húsvét öröme, üzenete. Arra buzdít, hogy a bennünk lakozó isteni lélekről tegyünk bizonyságot, „mert a lélek az a mi megelevenít”(Jn 6,63). A mellettünk élő embertársak rajtunk és általunk tapasztalják meg, hogy olyan tanítványok vagyunk, akik látjuk a mi Mesterünket, akik nem rejtőzünk a háta mögé, akik vele együtt imádkozunk és dolgozunk Isten országa megvalósulásán.

Jézus ma is tanít és figyelmeztet. Ő volt az, aki megszépítette mindenkinek az életét. Akik hozzá fordultak vagy őt felkeresték, újabb reményekkel és lehetőségek felmutatásával lélekben meggazdagodva tudták tovább folytatni útjukat. Az elveszettet és kitaszítottat felkereste, ölébe emelte a kisgyermekeket, felkereste házában büszke farizeust és elbeszélgetett vele. Zákeus boldogan szállt le a fügefáról és fogadta házába a Mestert, a mindenki által kárhoztatott bűnös asszony lelkében új remény, életkedv született, miután Jézus elé hurcolták. Tovább sorolhatnám az evangéliumi életképeket, melyek mind azt igazolják, hogy Jézus az Élet fejedelme. Az élet szép és győztes oldalát mutatta fel még akkor is, amikor a keresztfán szenvedett és imádkozott. Ez a jézusi tett segítette a római katonát is ahhoz a felismeréshez, hogy „ez az ember valóban igaz volt.” (Lk 23,47)

Húsvét ünnepén a benned lakozó lélekre figyelj, gondolataidat rendezd, és kérdezd meg magadtól, a melletted élőtől, hogy látják-e húsvét ünnepén az Urat! Tudjunk úgy tovább dolgozni és napjainkat tölteni, hogy igazoljuk: kereszténységünk nem látszat, hanem valóság, amely Jézus tanításán és példaadásán alapszik. Istenben bízó lélekkel kívánok áldott, békés húsvéti ünneplést, és mindannyiunk édes Atyja hallgassa meg imádságunkat! Ámen.

Kolozsvár, 2019. húsvét, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök

Húsvéti üdvözlet a Baptista Egyház részéről Dr. Kovács József Baptista lelkipásztor tolmácsolásában

Jézus Krisztus feltámadt

Jézus Krisztus feltámadása a keresztyén hit szempontjából egy nagyon fontos esemény. Amellett, hogy egy olyan igaz eseményről van szó, ami gyökeresen megváltoztatta a történelem menetét nagy lelki jelentéssel is bír. A halálból való feltámadás igazolta Jézus Krisztust személyét, mint Isten Fiát, hisz „a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult”. Abból, hogy ő valóban az volt, akinek mondta magát, igazolódott minden más, az evangéliumokban feljegyzet vele kapcsolatos esemény is.

Az Úr feltámadása nem csak életre kelés volt, hanem egy újfajta élet kezdete, „zsengéje” annak, amiben részesedünk a feltámadáskor. Jézus Krisztus új, dicsőséges testben támadt fel. Ezzel az anyagit és fizikait megdicsőítve és átváltoztatva mutatta be az új világ zsengéjét és erősítette meg bennünk az újjáteremtés valóságát, amit a teremtett világ is vár „hogy megszabaduljon a romlandóság szolgaságától”. Jézus Krisztus feltámadása záloga a mi dicsőséges feltámadásunknak is amikor majd „a halandót elnyeli az élet”.

Az Úr Jézusban való személyes hit minden ember számára rendkívülien fontos. Az igében ezt olvassuk: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta”. A feltámadás ünnepén élő hitet és áldott ünneplést kívánunk minden kedves olvasónak.

Dr. Kovács József Baptista lelkipásztor